Jakab 1:5-8
Jakab levele 1,5-8
Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége (σοφία, szophia) kérjen Istentől, aki készségesen/egyszerűen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. 6 De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. 7 Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, 8 a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember. (Szent István Társulat: 7Az ilyen ember ne higgye, hogy bármit is kap az Úrtól, 8hiszen a lelkében megosztott ember nem tart ki semmiben sem.)
1. Bölcsesség
• Bölcsesség sokkal nagyobb jelentőséggel bírt, mint napjainkban – nem azonos az általunk használt bölcsesség kifejezéssel, jelentéstartalma alapjaiban tér el ettől
• Zsidó hagyományos elképzelés: bölcsességi irodalomban; Isten a forrása; a bölcsesség Isten ismerete; kiemelt szerep a teremtésben (Péld 3,19; 8,22-30; Zsolt 104,24) → elválaszthatatlan Istentől; (Péld 2,6; 9,10; Zsolt 110,10; Jób 28,28)
megszemélyesítés: nem feltétlen jelenti, hogy személy (de azt sem, hogy nem).
• Görög elképzelés: Világszellem; a világ rendezőelve, értelemadó tényezője; társteremtő; az ideák ideája (eszmék eszméje); a Logosz nőnemű párja (gyakori szinonimája: Pneuma, Szellem)
• Hellenisztikus judaizmus (fenti kettő ötvözete): Bölcsesség könyve (főleg 7-9.); kiemelt hely a Bölcsességnek
• Újszövetség: párhuzamos a Szent Szellemmel, ill. azzal összekapcsolva jelenik meg: 1Kor. 2. rész; 12,18; János 16,13; Efézus 1,17; 3,16-18; ApCsel 6,3 és 6,10; Jakab 3,17
(de már részben az Ószöv.-ben is: 1Mózes 1,2-Péld 3,19-20; Ézs. 11,2; lásd egész Bölcsesség könyve)
• Korai egyházatyák: Bölcsesség (Szophia) = Szent Szellem; később a Logosszal azonosították inkább
• Isten a forrása, Isten a Bölcs (Júdás 1,25). Krisztusban van a bölcsesség (Kol. 2,2-3), a Szent Szellem ebből merít (János 16,13-14), ezt “jelenti ki” nekünk. Így a Bölcsesség bennünk lakozik (Kol 3,16; 1Kor 2; ApCsel 3,6) – szoros kapcsolat (azonosság?) a Szent Szellemmel.
• Nem tőlünk származik, nem a miénk, csak kaptuk, csak bennünk lakozik a Szent Szellem által. Nincs mértékegysége – vagy van, vagy nincs.
• A “bölcsesség kezdete az Örökkévaló félelme” – a Bölcsességben való teljességre jutás pedig az, hogy bennünk él az Örökkévaló, az Élő Bölcsesség, az egyedül bölcs Isten, az Ő Szelleme által.
• E világi bölcsesség (testi bölcsesség), e világ szelleme ↔ fentről jövő Bölcsesség, Isten Szelleme (1 Kor 2. rész; 3,19; Jakab 3,15)
• A bölcsesség nem csak elméleti tudás, hanem cselekedet, ismeret, érzelem egyben – az életünk alapja, minden szavunk és tettünk hajtóereje, indítéka, háttere, mögöttes tartalma. (az idea, amely meghatározza életünket, amelyből következik minden más)
• Én a bennem lévő Szent Szellem, a fentről jövő bölcsesség által élek, cselekszem, szólok, vagy emberi bölcsesség által, saját magam irányítása alatt?
• Mi az életem alapja? A Szent Szellem vagy saját (vélt) bölcsességem?
• Összekötés az előtte lévő szakasszal: csak a bölcsesség birtokában lehet beteljesedett az ember; a kísértésekben különösen nagy szükségünk van bölcsességre
• Utána lévő versekkel való kapcsolat: a bölcsesség többet ér mindennél (Péld 3,12 és 8,11-19) – nem a szegénység vagy gazdagság számít, hanem az, van-e bölcsességünk, és ennek megfelelően bölcsen tudunk-e élni a vagyonnal vagy vagyontalansággal. A szegénység és a gazdagság is kísértést jelent, mindkét helyzetben csök a Bölcsesség révén maradhatunk állhatatosak, bölcsek.
2. Hogyan ad Isten?
• Isten az adás Istene
• Egyszerűen, készségesen ad: nem bonyolult feltételrendszer, érdemek, cselekedetek sorozata alapján. Ad, mert Ő az adás Istene, mert adni akar, mert a szeretet a továbbadásban, kisugárzásban nyilvánul meg.
• Lukács 11,13: „mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szent Szellemet azoknak, akik kérik tőle.”
• Mi a feltétele annak, hogy kapjunk Istentől? Benne bízva kell kérni (Jakab 4,2-3)...
• Logosz: Zsidók 4,15: „mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken…”
• Krisztus érdeméért, nevéért hallgattatnak meg kéréseink (János 16,24) – csak kérnünk kell és kapunk. Logosz és Szophia kapcsolata (Jézus révén kaptuk meg a Szent Szellemet, és így a bölcsességet).
3. Kételkedés
• Hit nincs kétely nélkül – az már tudás lenne, nem hit. De itt NEM erről a kételyről van szó. Istenben való kételkedés.
• Kételkedés abban, hogy Isten bölcs, hogy jók a döntései, hogy egyedül Ő a bölcsesség forrása – saját bölcsességünk hajhászása, a bölcsesség más forrásban keresése. Egyszer nála, egyszer máshol, egyszer hullámhegy, máskor hullámvölgy.
• Ennek eredménye állhatatlanság, kétlelkűség (Isten ÉS én, mikor melyik). Így nem kapunk bölcsességet, nem kapunk áldást.
• Efézus 4,14: „hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak”
• A tenger lecsendesítése (Máté 8,23-26) elsüllyedünk – minden helyzetben bízni Isten bölcsességében, még a kísértések, nehézségek között is.
Bölcsesség könyve
7,7: Ezért könyörögtem, és megkaptam az okosságot; esdekeltem, és leszállt rám a bölcsesség szelleme.
7,21: Mindent megismertem, ami el volt rejtve s ami látható volt; mert a mindeneket művészien alakító bölcsesség megtanított rá.
7,22: Benne ugyanis szellem van, amely értelmes, szent, a maga nemében egyetlen, sokrétű, finom, könnyed, mozgékony, átható, tiszta, világos, sérthetetlen, a jót kedveli, éles, 23akadályt nem ismer, jótékony, emberbarát, állhatatos, szilárd, bátor, mindenható, mindent lát és áthatja a szellemet, a gondolkodó, a tiszta és a legfinomabb lényeket.
7,25: Hiszen Isten erejének lehelete és a Mindenható dicsőségének tiszta kicsordulása; ezért nem érheti soha semmi folt. 26Az örök világosság kisugárzása, és az Isten működésének tiszta tükre és jóságának képmása.
8,1: Erejét kifejtve elér (a világ) egyik végétől a másikig, és a mindenséget üdvösen igazgatja.
8,3: Nemes származással dicsekedhetik, mivelhogy együtt lakik az Istennel, és a mindenség Ura szereti, 4mert be van avatva Isten tudásába, és a tetteit ő választja meg.
8,5: Ha a gazdagság kívánatos jó az életben, vajon mi gazdagabb, mint a bölcsesség, amely mindeneket alkot?
9,9: Nálad a bölcsesség, ismeri műveidet, jelen volt, amikor a világot teremtetted, és tudja, mi kedves a szemedben és mi helyes a parancsaid szerint.
9,17: Ki ismerte föl valaha is akaratodat, ha te nem adtál (neki) bölcsességet és nem küldted el a magasból szent szellemedet?
